HIDRO-BUILD KFT.

1039. BUDAPEST. III.ker.

BERCSÉNYI U  10.

 

TELEFON/FAX: 2-50-50-34

E-mail: info@op-com.hu

MOBIL:  06-20-22-00-283   06-30-670-1042

 

Kanada /Canada/ és Én.

A lányom mint az egyik legnagyobb kritikusom elég sokszor, sőt nagyon gyakran mondta –„Miért nem Kanadáról írsz, hiszen eleget csavarogtál ott. Szerintem az neked nagyon menne.”-

 

  A ködös múltba visszatérve, vagy talán írhatnám úgy is időutazást téve. Az 1950-es évek vége felé írhattam az első levelemet Kanadába. A sok megfejthetetlen rejtély között ez is az marad mert bizony egyáltalán nem emlékszem arra mit is írtam az 1956-os forradalom alatt Kanadába távozó egyik általam soha nem látott nagynénémnek. A levelek külalakjára olvashatóságára a helyesírási hibák sokaságára így utólag csak következtetni tudok. A magyar tanárnőnk Klári néni csak negyedikes elemista koromban vette észre a vitathatatlan tényt az írás és olvasás terén gondjaim vannak. A gyufásskatulyák címkéit és szalvétákat gyűjtöttem ez idő tájt. A leveleimben valószínű ezekről írhattam mert egészen jól emlékszem arra, hogy milyen szép és díszes szalvéták sokasága érkezett a válaszlevelekben. Az aranyozott vagy épp ezüstözött csodálatos karácsonyi szalvétákból mára már egyetlen egy darab sem maradt. A gyufásskatulyák címkéinek sorsa szintén ugyan az lehetet mint a szalvétáimnak. A fenti sorokat csak azért írom mert a következő komolyabb említést érdemlő kanadai emlékeim valóban a negyedikes elemista koromban történtek és tehetők. A Cooper /James Fenimore Cooper/ könyvek közül éppen a „Vadölő”-t, olvastam szokásom szerint az órák alatt, természetesen a pad alatt. Az ifjonti lelkesedésem vitathatatlan volta miatt a regény szereplőivel együtt éltem át azt a sok csodálatos kalandót, amit a szerző a könyvében leírt. Az akkor még elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy egyszer majd Én ezeken a tájakon, helyszíneken fogok bolyongani, igaz nem gyalogosan vagy lovon, hanem a kor szelleméhez hűen autócsodákban ülve. A sors istennőinek kegyeltjeként viszont megadatott az, amit álmomban sem tudtam volna elképzelni. A Kanadai csavargásaim örökre bevésődtek, helyet kértek az emlékeim sokasága között. Az egyik ilyen emlékezetes kicsit vicces emléket élném most újra, legalább is úgy, hogy papírra vetem.

 

  A forró meleg nyár a tűző napsugár a jó idő mind elengedhetetlenek egy csavargás során. Az emlékeimben kutakodva nem is emlékszem olyan napra, amikor rossz időben ne adj isten esőben kellett volna Kanadában csavarognom, pedig általában egy egész hónapot erre szántam. A történetek soha nem a jelenben kezdődnek és soha nem ott fejeződnek be. Az Én történetem is valahol régen a múltban kezdődhetett csak erről mit sem tudtam. A Penetanguishene-i bázisról, /nyugodtan írhatóm így hiszen mindig ide jöttünk és ide érkeztünk vissza/ tartottunk a Niagara Falls felé. Az Ontario tó partja mellett haladtunk /nem a négyszáz hármas sztrádán jöttünk/ valahol Mississauga-ban járhattunk éppen, amikor is odafordultam a páromhoz.

-       Ne álljak meg valahol egy kávéra. – kérdeztem.

  Az igenlő válasza után azonnal elkezdtem figyelni az út mindkét oldalát, hogy hol fog felbukkanni egy olyan vendéglátóhely, ahol esetleg kávét ihatnánk. A vízesésnél Én már jártam és ezért is választottam ezt az utat Hamiltonon és St,Catharines-en keresztül mert tudtam, hogy itt sokkal több a látnivaló mint kint a sztrádán, ahol bizony az expressz sávokban bizony nyomni kell rendesen. A Tim Horton vagy ahogyan Ők mondják Hortons’ról nagyon sokat tudnék írni, de röviden csak annyit, hogy ez egy Kanadai hálózat ahol kezdetben kávét és fánkot árultak, de most már szinte mindent kaphatsz ami egy fáradt utazónak jól esik. A tó felöli oldalon balra nem kis idő múlva valóban megláttam a Tim Hortons’ mással össze nem téveszthető egyedi jellegzetes épületét. Az épület előtti parkolóba való beforduláskor már azonnal kiszúrtam a hatalmas csatahajókat a csodálatos metál színűre fényezett autócsodákat. A színek kavalkádja között olyat is találtam, amit itthon Európában még sohasem láttam. Az autók hosszúsága nagysága már nem jelentett újdonságot mert kezdtem hozzászokni, hogy itt minden olyan hatalmas. Az autó, amiben Én is ültem ugyanilyen szép nagy benzinzabálónak számított. A leparkolásom után kényelmesen meglehetősen lassan elindultunk mind a ketten a főbejárat felé. A meglepetésre, ami az épületben várt ránk még álmomban sem számítottam, pedig bizonyos jelek, mint például a sok csiricsáré színű autó a parkolóban árulkodóak voltak. Az épületbe természetesen ahogyan illik mit sem sejtve Én léptem be elsőnek. A párom mögöttem jött és követett. A hatalmas hangzavar már az első ajtón áthaladva, belépve az előtérbe eljutott hozzánk, de még ekkor sem gyanakodtam és áthaladtam a második fotócellás ajtón. A terem zsúfolásig volt emberekkel, akik mintha csak ránk vártak volna felénk fordultak és azonnal elhallgattak. A néma csend beálltakor senki sem mozdult még a felszolgálok is megálltak és minket figyeltek árgus szemekkel. A kérdést, hogy „mit kerestek Ti itt” a teremben lévő valamennyi sötét bőrszínű /nem tudni milyen származású/ vendég szeméből kilehetett olvasni. Az idő rövidségének no meg a meglepetésemnek köszönhetően egyáltalán nem volt időm arra, hogy felmérjem hány fehér bőrszínű ember tartózkodik a helyiségben. A véleményem így utólag az, hogy egyetlen egy fehér Kanadai sem volt jelen a vendégtérben. Az oktatás, amit már az első Kanadai látogatásom során kaptam az ilyen esetekre is felkészített. Az viszont igaz, hogy soha nem mertem megkérdezni a rokonaimat hány féle képen mondják a Kanadaiak „feküdj a földre” mert mindig úgy gondoltam, ha ilyen buliba keverednék nem leszek egyedül és ha látom más is ezt teszi akkor Én is így cselekszem. A gyors felfogó képességemnek köszönhetően meg sem fordultam csak jó hangosan mondtam bele a nagy siri csendbe Magyarúl.

-       Bébi bogyó. Szerintem menjünk, majd máshol iszunk egy kávét. -

  A mögöttem álló párom mit látott vagy érzékelt az egész szituációból nem tudom, de azonnal sarkon fordult és hang nélkül elindult a kijárat felé. Az igazsághoz tartozik, hogy rögtön a szokatlan kalandunk után és később sem emlékeztem arra a tényre, mennyire is féltem vagy valami ehhez hasonló érzést észrevettem e magamon. Az esetet a rokonaimnak elmeséltem, de Ők csak mosolyogtak rajta és újabb megszívlelendő jótanácsokkal láttak el. Az kétségtelen, hogy a rasszizmus mint olyan nem nagyon érdekel, de azért vannak ezzel kapcsolatosan fenntartásaim. A kalandunkat itthon a családban, ha Kanada szóba kerül szinte mindig felemlegetjük, igaz már csak nevetünk rajta.

 

 

 

 

Oldal: Elérhetőségünk
CSALÁDÍ HÁZ TERVEZÉS HIDRO-BUILD kft. - © 2008 - 2025 - szerel.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat